A kifelé fordítva hordozásról

Szülők gyakran tapasztalják, hogy amikor magukra veszik a babájukat hordozóban, elégedetlenkedni kezd. Feltűnik nekik az is, hogy amikor kézben kifelé fordítva tartják, úgy sokkal vidámabban nézelődik a baba, ezért szívesen hordoznák őt így, hogy szabadon nézelődhessen. Ez egy csodás dolog, hogy ha szülőként ennyire pontosan érzi valaki, mire van a babájának szüksége, hiszen felismerte, hogy a kicsi nagyobb szabadságra és látótérre vágyik, és helyes, ha törekszik arra, hogy ezt meg is adja neki. Hogyan érdemes ezt tenni azonban?

Hogy erre válaszolni tudjak, egy kicsit messzebbről kell indulnom, a hordozási pozíciótól. Azt szoktam ajánlani, hogy a hordozó – függetlenül attól, hogy kendő, csatos vagy más típusú – stabilan ölelje körül és támassza meg a baba hátát ránk gömbölyödve, lábai legyenek kényelmes terpeszben, térdben behajlítva és felhúzva annyira, hogy a térdei legalább a popsija magasságában legyenek, vagy még jobb, ha egy kicsit magasabban. Azért ajánlom ezt, mert a babák maguktól is ezt a pózt veszik fel, ez ismerős, otthonos nekik, hiszen hasonlít a magzati pózra, illetve óvja a gerinc terheletlenségét, és támogatja a csípőízület fejlődését. Ezt has a hashoz pozícióban a legkézenfekvőbb megvalósítani (amikor felénk néz a baba). Ezen kívül érzelmileg is sokat jelent a baba számára az, hogy bármikor hozzánk bújhat, elbújhat az ingerek elől, ha arra van szüksége és kényelmesen alhat.

Ha valaki kifelé fordítva szeretné hordozni a babáját, ahhoz először is olyan hordozó kell, amiben ez megvalósítható, mert nem mindegyikben lehetséges. Ebben az esetben is ugyanezek a szempontok lesznek érvényesek, amiket fentebb felsoroltam, ugyanazt a pozíciót szeretnénk viszont látni.

A kifelé fordítva hordozásnak azonban számos hátránya van a has a hashoz pozícióhoz képest. Először is, ha fontos szempont neked, hogy a fenti pozíciót megvalósítsd a babáddal, nehezebb dolgotok lesz kifelé fordított pozícióban, hiszen nehezebb a térdeket magasra húzva tartani, illetve beállítani a baba magasságát úgy, hogy a háta gömbölyödhessen és a fejének is kényelmesen legyen hely. A másik hátrány, hogy ha túl sok inger éri a babát, nem tud olyan egyszerűen hozzád bújni, esetleg elaludni. A súlyelosztás is megváltozik, hiszen a kifelé fordítás által a súlypontotok távolodik egymástól, emiatt a hordozó személy számára kevésbé lesz kényelmes így vinni a babát. Mivel általában a nagyobb látótérre való igény 3-4 hónapos kortól jellemző, ilyenkor már egyébként is egyre nehezebbek. Számolni kell tehát azzal, hogy kifelé fordítva még megterhelőbb lesz a hordozó személy számára a babát vinni, mint elöl, has a hashoz pozícióban.

Ahogy a bevezetőben is említettem, általában amiatt szokott felmerülni a kifelé hordozás lehetősége, mert a szülők észreveszik, hogy a baba kíváncsi, szeretne többet látni a világból és elöl hordozva akár elégedetlenkedik is amiatt, hogy nem elég neki a kilátás. Erre a szükségletére reagálnak a kifelé fordítással. Ha ez a szempont, hogy jobban lásson, de szeretnék a szülők eközben maguk felé fordítva hordozni a babát, a jobb kilátást és nagyobb szabadságot megkaphatja csípőn (oldalt) hordozva, illetve háton hordozva is.

Ha ezek tudatában továbbra is a kifelé fordítás mellett dönt egy család, akkor viszont az alábbi szempontokra mindenképp oda kell figyelni:

• A baba légutai legyenek szabadon! A baba álla alatt mindig legyen két ujjnyi hely.

• Olyan hordozót kell használni, ami a vállainál nem ér magasabbra.

• Legyen látható a baba arca.

• Érzékenyen figyeljetek a babára! Gyakran ellenőrizzétek, jól van-e, nincs-e szüksége arra, hogy pihenjen, és ha elfáradt, fordítsátok magatok felé, ha elalszik, szintén.

• A hordozó legyen kellően szoros azért, hogy a légutak biztosan szabadon legyenek, illetve a stabil megtámasztás érdekében.

• Fontos, hogy a baba képes legyen tartani a háta felső részét.

A kép forrása: www.ergobaby.hu