A (bugyi)kengurukról

Van a csatos hordozóknak egy fajtája, amit "bugyikenguruként" szoktak emlegetni amiatt, hogy alul, a baba fenekénél keskeny. A mai napig nagyon elterjedt hordozóeszköz, aminek azonban sok korlátja van. Ahhoz, hogy értsd, mi ezeknek a jelentősége egy kicsit messzebbről kell elindulni, a hordozási pozíciótól.

A kép forrása: Pinterest

Azt szoktam ajánlani, hogy a hordozóban – függetlenül attól, hogy kendő, csatos vagy más típusú – úgy helyezkedjen el a baba, hogy a háta stabilan meg legyen támasztva ránk gömbölyödve, lábai legyenek kényelmes terpeszben, térdben behajlítva és felhúzva annyira, hogy a térdei legalább a popsija magasságában legyenek, vagy még jobb, ha egy kicsit magasabban. Azért ajánlom ezt, mert a babák maguktól is ezt a pózt veszik fel. Ez ismerős, otthonos nekik, hiszen hasonlít a magzati pózra, illetve óvja a gerinc terheletlenségét és támogatja a csípőízület fejlődését is.

Továbbá bármilyen hordozót is használjon egy család, az alábbi elengedhetetlen biztonsági szempontokra kell figyelni:

1. Legyen látható a baba arca

2. A baba álla alatt legyen két ujjnyi hely (tehát az álla ne simuljon a mellkasára)

3. Kellően szorosra lehessen állítani a hordozót

4. Stabilan támassza meg a hátrész a baba hátát a mozgásfejlődésének megfelelő mértékben:

   • ha még nem tartja a fejét, tarkóg;

   • ha már tartja a fejét, vállig;

   • ha már tartja a háta felső részét, legalább hónaljig.

Ezek azért fontosak, mert így lehetünk biztosak benne, hogy kap levegőt.

A bugyikengurukban ez nem minden esetben megvalósítható. Függ természetesen a konkrét hordozótól, de nagy általánosságban újszülötteknek pont azért nem szokott jó lenni, mert nem támaszja a hátát stabilan, hiszen a hátrész merevsége vagy korlátozott állítási lehetőségek miatt nem lehet megfelelően a méretére igazítani. Így viszont bele tud rogyni a baba az eszközbe (előre esik az álla).

A másik gyengesége az alátámasztás: önmagában az eszköz nem támasztja meg alulról a combokat térdhajlattól térdhajlatig terpeszben, lóg a baba lába. Ez a pozíció nem támogatja a baba csípőfejlődését, ami egy egészséges babának nem okoz problémát (nem lehet vele elrontani), de nem is használ. Azonban ha valamilyen csípőfejlődési rendellenessége van, akkor mindenképpen érdemes olyan hordozóeszközt keresni, amiben az élettani pozíció megvalósulhat. A keskeny alátámasztás általában kevésbé kényelmes a baba és a hordozó személy számára is, mint a fentebb leírt "ergonomikus" pozíció. Ha bugyikenguruban mégis szeretnénk felhúzni a térdeket, azokat csak sufnituning módszerrel fogjuk tudni "rögzíteni".

Ezen kívül a bugyikenguruk többsége csak vállra terhel, ami a hordozó személynek bizonyos súly felett már kényelmetlen lehet.

Van jó tulajdonsága is a bugyikenguruknak, mégpedig a testközelség. Fontos tudni, hogy a testközelség olyan elemi szükséglet, ami mindennél fontosabb a babák számára. Ha viszont fontosnak tartjátok, hogy megvalósítsátok azokat a szempontokat is, amiket fentebb a pozícióval kapcsolatban leírtam, vagy nem vagytok elégedettek azzal, amit ez a kenguru tud, akkor érdemes másik hordozót keresni.

Ha szeretnél másik hordozó után nézni, de tanácstalan vagy, vedd fel velem a kapcsolatot, hogy a szempontjaitokat figyelembe véve tudjak segíteni a választásban.

Ha bugyikengurud van, és szeretnéd belőle kihozni a maximumot anélkül, hogy lecserélnéd, egyeztessünk időpontot tanácsadásra és megmutatom, hogyan tudok külső kiegészítők segítségével kényelmesebbé tenni!